Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Értekezés-féle iromány a saláták készítésének dolgárul

2008.02.03

Saláták. Kifogyhatatlan variációk lehetőségét nyújtják az arra vágyó
étkesek számára. Számtalan stílus létezik e téren. Most és itt alapvetően
kettőről kívánok szólni.
Elsőként a mediterrán vidéken (balkánon) szokásos módozatról. Elterjedt
vélemény szerint a „saláta” szó eredete a „sós” (olaszul: „salat”) gyökből
származik. Ez egyben elmondja az ősi receptet is: végy zöldségeket, sózd
meg őket. Minden más később rakódott erre az étel típusra. Ma is igen
elterjedt a legegyszerűbb készítési mód: zöldség, só és (külföldön) pici
ecet, némi finom olaj. Nem lehet elrontani. Azonnal tálalva friss, üde,
természetes. Gyorsan összeüthető, nincs vele semmi bonyodalom.

Másik (és talán nem túl elterjedt) irányzat, amikor még mindig nagyon távol
vagyunk a szokásos: „készítsünk salátalevet”, „készítsünk öntetet, mártást”
eljárástól. Édesanyámtól ezt a stílust tanultam. Rövid, egyszerű, ízletes,
ám vannak korlátai.
Közelebbről így néz ki az eljárás:
- mossuk meg a zöldséget
- aprítsuk (tépjük) darabokra
- tegyük akkora keverőtálba, hogy később kényelmesen forgathassuk benne az
anyagot
- csészében keverjünk össze 1 evőkanál ecetet 3 evőkanál cukorral, csipet
sóval
-ezt, a sűrű masszát tálalás előtt 10-15 perccel csurgassuk a zöldségre,
majd alaposan keverjük át azt
-tálalás előtt néhányszor keverjük át a salátát
- tálalásnál, ha szeretjük adhatunk hozzá kevés tejfölt

Fejes salátának talán legfinomabb készítésmódja. De bármilyen saláta
készíthető így.
Az uborkasalátát hámozott, vékonyra szelt, lesózott, majd jól kinyomkodott
uborkából, némi fokhagyma hozzáadásával, a paradicsom (paprika-paradicsom)
salátát kevés vöröshagyma, őrölt bors és szurokfű (oregano)
felhasználásával készítjük.
Opcionális alkotóként 1-2 evőkanál olaj is előirányozható. Ecetként 10%-os
ételecet az általános, de eszencia, bor- vagy balzsamecet is használható.
Kimondott vizes salátalevet csak káposzta- és cékla salátához szoktunk
készíteni.
Szóltam már a készítésmód korlátáról. Ez abban rejlik, hogy a tömény
ecetes-sós-cukros környezetben 1-2 óra múltán „vasas” ízűvé, fonnyadttá
válnak az alkotók. Ellenszer: megenni, amit bekevertünk!

Bár beszélyem elején elhatárolódtam a mártásos salátáktól, egy specialitást
azért megosztok nyájas olvasóimmal.
Családi recept, máshol nem találkoztam még vele.

Saláta saláta

4-6 fej fejes saláta
4-6 evőkanál liszt
½ l tej
1 pohár tejföl
4 szép szelet sütni való szalonna beirdalva (ha akad, némi főtt
parasztsonka)
1 csokor friss kapor
4-5 szál fokhagymalevél (ha nincs, akkor 1 gerezd fokhagyma, de
fokhagymalevéllel az igazi)
késhegynyi pirospaprika

ecet
cukor
(csipet ételízesítő)

A salátákat levelekre szedjük, alaposan megmossuk, lecsurgatjuk. Mikor már
kicsit „felnőttebb” a saláta, mikor már fehér, keserű tejnedvet ereszt a
tövénél, szétszedés előtt legalább 1 órára bő vízbe szoktuk tenni, így
csökkentve keserű ízét.
Amíg szikkad a saláta, egy lábasban mosolygós-pirosra sütjük a szalonna
szeleteket. Ha van sonkánk, azt is süssük meg. Nem rontja el az ételt.
Mikor minden megsült, a visszamaradt zsírban késhegynyi pirospaprikával
készítsünk rózsaszínű kapros-fokhagymaleveles rántást. Engedjük fel
tejjel-vízzel, főzzük tejföl sűrűségű sima mártássá. Ha jól kiforraltuk,
vegyük le a tűzről, keverjük bele a tejfölt, sóval (vigyázzunk, a szalonna
és a sonka is sós!!!!), ecettel, cukorral ízesítsük pikánsra. A salátát
tépjük 2-3 darabba és öntsük nyakon a forró mártással.
NE FŐZZÜK!!!!!!!!!!!!!!! (az másik mese, én nem kedvelem)
Jól keverjük össze az ételt, hagyjuk pár percig érni (de el ne hűljön!), ha
kell ízesítsük utána.
Tálaljuk a sült szalonnával, sonkával, puha fehérkenyérrel.
Hidegen is finom. Tavasszal, nyár elején saláta szezonban elsőrangú
szombati eledel.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.